A blúzom felső két gombjával játszott keze. Lassan kigombolta, miközben folyamatosan tekintetemet kereste. Talán azt várta, hogy megállítsam, de nem tettem. Túlságosan is hajtott a kíváncsiság? Ahogy szétnyílt az ingem, ujjai lassan kalandozni kezdtek bőröm lágy húsán.…

- Azt mondtad: Károly-híd. - Jó, de mennyivel egyszerűbb itthon, nem? - Végül is a csehek nem tudnak olyan jó fagyit csinálni, mint a magyarok... - Még egy nyalást?

Este volt, a mellékutcában senki nem járt. A délutáni műszak után jó, ha éjfél előtt hazaért a szőkeség. A ház súlyos kapuját csak nehezen tudta kinyitni, ami hatalmas csattanással csukódott be mögötte. A kulcscsomó zörgését a régi épület folyosójának falai…

Magas volt és széles vállú, messze kimagasodott a többi utas közül, akik szintén a peronon várakoztak. Vállain majd' szétrepedt a rosszul szabott öltöny zakója, inge alól jól láthatóan domborodtak a kockák a hasán, bájos babaarcán huncut mosoly suhant át, miközben rám pillantott. Elolvadtam a…

- Hát ez fantasztikus volt! - fordultam le róla. Kimerülve pihegtünk egymás mellett. - Az! Huh! - sóhajtott mélyet. - Ennyire még sosem volt ilyen jó! - Tényleg nem - helyeselt.

- Legyen Milano! Oda fillérekért lehet repülőjegyet venni. - Áhh, legyen inkább Madrid! Ülünk a térkép fölött, és találomra bökdösünk városokra. Mindketten imádunk utazni, talán pont ez (is) az, ami összehozott minket.

- Innen fentről sokkal szebb a kilátás! - mosolygott a szőke nő. - Ugye, megérte feljönni ide? - kacsintott a lebarnult férfi. - Nagyon! Belátni az egész környéket!

Ott meredezett előttem, és összefutott a nyál a számban. A napfényben még nagyobbnak látszott, készen arra, hogy örömöt adjon nekem. Jól ismert borzongás futott végig rajtam, ahogy lefejtettem róla a csomagolást. Lassan mindkét kezemmel megfogtam, és végigsimítottam teljes…

- Drááááágáááám, mikor lesz kész az ebéd? - G. hangja valahonnan nagyon lentről jön. - Türeleeeeeem, nemsokára! - kiabálok vissza neki. - Nagyon éhes vagy? - Kibírom! Akkor befejezem, amit elkezdtem! - kiabál vissza.

- Igenis főnöknő! - mi mást mondhattam volna? Szigorúan nézett a zöld szemeivel. A tekintete mindig megbabonázott. - Sietnünk kell, fél óra és itt vannak a szerződésért! - Én igyekszem...

- Szükséged van egy új fehér nadrágra! - húzott föl G. az étteremben az asztal mellől. - Tessék?! - néztem rá értetlenül. - Csak gyere, mutatok valamit. Bízz bennem! - nézett mélyen a szemembe, megfogta a jobb kezemet és a közeli üzlet felé vezetett.

- Hol vagy édesem? Merre vagy? Mindjárt indul a busz! - kiabált az aggódó feleség a fák felé. A férje határozott léptekkel indult be, amikor legutóbb látta. "Csak nincs semmi baja!" - gondolta aggódva. Nem akart utána menni ebben a kényes szituációban. "De mi van, ha mégis kell a segítségem?" Máris…

Nora elmélázva állt a sor legvégén, cipőjének sarkával halkan kopogva a hófehér márványpadlón. Félpercenként pillantott Swarowski órájára: most már biztos, hogy el fog késni. David megint egy félórát fog üvöltözni vele. Lábujjhegyre állva nézett el az emberek feje felett a pult irányába, ahol a…

- Van két színházjegyem a hétvégére. Ráérsz? - Hááát… öööö… - Mi az, nincs mit felvenned? Lassan kidől a gardrób oldala! - Neeeem, dehogy. - Akkor? Páholyjegyünk van, meglátod szuper lesz!

 „Wave after wave, wave after wave I'm slowly drifting…” (Mr. Probz – Wawes)      –  Elég volt?  Nem kérsz többet? És a süti??? Ott van még az a halom vaníliás csoda! Muszáj megenni, mert estig már nem bírja. A jégakkukban már csak víz van… –  Nem tudok többet enni. Komolyan. Majd szép lassan…

Jártál Erdélyben, a Transzfogarasi úton? Pótold mihamarabb, ha még nem! 2000 méter felett nyüzsgő turistaparadicsomba érkeztünk. Szeretkeztél ilyen magasságban? Én még nem. Induláskor titokban magamhoz vettem az óvszert és egy csomag papír zsebkendőt. Arra nem készültem, hogy a fahatár felé…