Istenem ez túl sok volt. Megpillantottam az Ipadet az asztalon, és magam mellé húztam. Lüktettem, miközben kezemet végighúztam a képernyőn. Tökéletes vonalak, szinte éreztem ujjaim alatt lágyságát. Megmarkoltam a tövénél, miközben elképzeltem, milyen érzés lenne, ha a számba venném. Lassan végig nyalnám a tövétől a fejéig minden apró millimétert alaposan megízlelve. Nagy volt a kísértés, hogy a számba vegyem, és megízleljem, amíg csak egy csepp folyadék is marad benne. Ujjaim közé fogtam, és végigsimítottam teljes hosszán. Olyan lágy volt, selymes.

Felnyögtem.

 A tűz fokozódott a testemben, és nem bírtam tovább ellenállni. Ujjaimat lassan becsúsztattam, és meglepődtem, mennyire nedves. Eksztázis. Nem is tudtam, hogy valami lehet ennyire puha, és síkos egyszerre. Nem bírtam ellenállni a kísértésnek, és még egy ujjamat belemártottam.

Érezni akartam az ízét azonnal. Lassan kihúztam, és bűvölten figyeltem, ahogy a nedves anyag ujjamra tapadt. Ajkaimhoz érintettem őket, majd egyre beljebb, és beljebb nyomtam. Ezt akartam, és semmi mást.  Az íze..ha valaha fantáziáltam is róla, milyen lehet, ez…minden képzeltet felül múlt. Azt hittem ennyi elég lesz belőle, de most még többet akartam.

Megfordultam, ahogy egyik kezemben a fakanalat tartottam, a másik kezem ujjait pedig éppen kihúztam a számból.

- Drágám, azt hiszem megalkottam a tökéletes piskótatésztát! - mondtam egy széles mosollyal az arcomon, és felé nyújtottam a fakanalat, hogy lenyalhassa róla a maradékot.