Nora elmélázva állt a sor legvégén, cipőjének sarkával halkan kopogva a hófehér márványpadlón. Félpercenként pillantott Swarowski órájára: most már biztos, hogy el fog késni. David megint egy félórát fog üvöltözni vele. Lábujjhegyre állva nézett el az emberek feje felett a pult irányába, ahol a banki alkalmazottak fejüket összedugva nevettek.

Türelmetlenül felsóhajtott és visszaereszkedett a sarkaira. Haragosan dobta hátra tökéletes hullámait a válla felett, amikor kinyílt a fotocellás ajtó és egy fekete öltönyt viselő férfi lépett be rajta. Szigorú tekintettel mérte végig a tömeget, majd pillantása megakadt az őt figyelő nőn. Nora ajkai elnyíltak a szürkés-kék szemek láttán, amelyek leplezetlenül vetkőztették le őt. Ráérősen haladva, fentről-lefelé. A nő felháborodást színlelve fordult el az őt bámuló idegentől, ám a nyakát elszínező pír elárulta őt. Évek óta nem nézett rá senki ilyen vággyal. Még David sem.

Váratlanul érte az érintés a derekánál, mégsem mozdult meg. Beleremegett az ujjak simításába, melyek a hátán felcsúszva a tarkójára simultak. Füle mellett érezte a férfi mentolos leheletét, akárcsak parfümjének fűszeresen édes illatát. Nora légzése felgyorsult, tenyere izzadni kezdett, ahogy a férfi borostája szúrni kezdte az arca élét.

Szemét szorosan összezárva hagyta, hogy az izmos test teljesen hozzásimuljon, amikor kemény nyomást érzett az oldalában. Szíve kihagyott egy ütemet, ahogy meghallotta a ravasz kattanását.

Facebook: https://www.facebook.com/annepriestauthor
Kép: Pinterest