Magas volt és széles vállú, messze kimagasodott a többi utas közül, akik szintén a peronon várakoztak. Vállain majd' szétrepedt a rosszul szabott öltöny zakója, inge alól jól láthatóan domborodtak a kockák a hasán, bájos babaarcán huncut mosoly suhant át, miközben rám pillantott. Elolvadtam a mosolyától, ahogy nézésével ruhám alá látott.

Ajkait körszakáll keretezte - pont ahogy szeretem -, és szemei úgy csillogtak, hogy éreztem ágyékomban gombócérzéssé gyűlik a vágy. Valami megfoghatatlan volt köztünk, ahogy a távolból méregettük egymást, testünk flörtölt a másikkal, szemeinkkel meztelenre vetkőztettük a másikat. Éreztem, ha most mellém lépne és nyilvánosan megkérne rá, itt, "millió" ember előtt letépném a nadrágját, és mindenki előtt leszopnám.

Pillantása mindent elárult: szemeivel majd felfalta a melleimet, simogatta a bőrömet, szinte éreztem, ahogy hosszú ujjaival beletúr a hajamba, majd megborzongtam, mikor körmeit végigszántotta a hátamon.

Libabőr futott át karjaimon, ahogy elképzeltem, hogy fogaival letépi a nadrágomat- nem tudhatta, hogy szinte sosincs rajtam bugyi, ahogy most sem -, érezni akartam, ahogy tenyerét becsúsztatja lábaim közé.

A vágy érezhetően nőtt bennem, puncim tocsogott, csiklómon érezni akartam nyelvét, ahogy ajkaival körbeölel, fogaival enyhén ráharap, ujjait nedvességtől forró hüvelyembe mélyeszti, miközben én fölötte állva hangosan elélvezek.

Ábrándozásaimat hangos vonatfütty szakította félbe.

Az első kocsiba szálltam be, miközben csalódottan figyeltem, hogy ő a leghátsóra kapaszkodott fel. Első osztályra vettem jegyet, hogy hangos turistáktól mentesen pihenni tudjak. Szerencsém volt: rajtam kívül egy idős házaspár foglalt csak helyet az egész kocsiban.

Már-már elnyomott az álom és a vonat ringatása, a jóképű idegen is lassan csak délibábként maradt meg fejemben, mikor egy árnyék vetődött az üvegajtóra: ő volt!

Szívem hangosabban kalapált, éreztem, hogy torkom összeszorul, lábaim közt a vágy újra utat törni készült magának, fejemben egy hang csak azt kattogta:

"Te jó ég, eljött utánam, megkeresett!"

Ekkor kinyílt az ajtó, miközben én lassan felemelkedtem az ülésemről: itt az idő, igen, én ezt most megteszem!

Ő mosolyogva hozzám lépett, kezet felém nyújtotta, majd megszólalt:

- Jegyeket, bérleteket kérem ellenőrzésre!

Fotó: Pixabay