A testem remegése nem hagyott alább, de már nem a hideg rázott, hanem forró érintése nyomán a bennem épülő vágy. Semmi más nem járt már a fejemben, csak az édes érzés, ahogy érintése végig siklott testemen. Lassan indult lefelé a nyakamon ügyelve arra, hogy bőröm…

- Hát ez fantasztikus volt! - fordultam le róla. Kimerülve pihegtünk egymás mellett. - Az! Huh! - sóhajtott mélyet. - Ennyire még sosem volt ilyen jó! - Tényleg nem - helyeselt.

- Legyen Milano! Oda fillérekért lehet repülőjegyet venni. - Áhh, legyen inkább Madrid! Ülünk a térkép fölött, és találomra bökdösünk városokra. Mindketten imádunk utazni, talán pont ez (is) az, ami összehozott minket.

Ott meredezett előttem, és összefutott a nyál a számban. A napfényben még nagyobbnak látszott, készen arra, hogy örömöt adjon nekem. Jól ismert borzongás futott végig rajtam, ahogy lefejtettem róla a csomagolást. Lassan mindkét kezemmel megfogtam, és végigsimítottam teljes…

- Drááááágáááám, mikor lesz kész az ebéd? - G. hangja valahonnan nagyon lentről jön. - Türeleeeeeem, nemsokára! - kiabálok vissza neki. - Nagyon éhes vagy? - Kibírom! Akkor befejezem, amit elkezdtem! - kiabál vissza.

- Igenis főnöknő! - mi mást mondhattam volna? Szigorúan nézett a zöld szemeivel. A tekintete mindig megbabonázott. - Sietnünk kell, fél óra és itt vannak a szerződésért! - Én igyekszem...

- Ez nem az, amire kíváncsi vagyok! - felelte az idegen. Tekintetünk találkozott, és láttam benne a vágyat. Az nyilvánvaló volt, hogy ő akarja. Miért ne? Lehajtottam a fejemet, és minden tapasztalatomat összeszedtem, hogy szempilláim alól egy csábító pillantást vessek rá. - Akkor mi érdekel? -…

- Szükséged van egy új fehér nadrágra! - húzott föl G. az étteremben az asztal mellől. - Tessék?! - néztem rá értetlenül. - Csak gyere, mutatok valamit. Bízz bennem! - nézett mélyen a szemembe, megfogta a jobb kezemet és a közeli üzlet felé vezetett.

- Hol vagy édesem? Merre vagy? Mindjárt indul a busz! - kiabált az aggódó feleség a fák felé. A férje határozott léptekkel indult be, amikor legutóbb látta. "Csak nincs semmi baja!" - gondolta aggódva. Nem akart utána menni ebben a kényes szituációban. "De mi van, ha mégis kell a segítségem?" Máris…

- Van két színházjegyem a hétvégére. Ráérsz? - Hááát… öööö… - Mi az, nincs mit felvenned? Lassan kidől a gardrób oldala! - Neeeem, dehogy. - Akkor? Páholyjegyünk van, meglátod szuper lesz!

 „Wave after wave, wave after wave I'm slowly drifting…” (Mr. Probz – Wawes)      –  Elég volt?  Nem kérsz többet? És a süti??? Ott van még az a halom vaníliás csoda! Muszáj megenni, mert estig már nem bírja. A jégakkukban már csak víz van… –  Nem tudok többet enni. Komolyan. Majd szép lassan…

Hátradőlve ült és kistányérnyi szemekkel figyelte a körülötte mozgó, lépkedő alakokat.  A földi paradicsom férfi szemmel... Mennyei! Minden testalkatot megnézett, minden mellet, minden popsit, a derék vonalát, a karok és vállak kecsességét, ahogyan ellépkedtek mellette, egymással beszélgetve, vagy…

Jártál Erdélyben, a Transzfogarasi úton? Pótold mihamarabb, ha még nem! 2000 méter felett nyüzsgő turistaparadicsomba érkeztünk. Szeretkeztél ilyen magasságban? Én még nem. Induláskor titokban magamhoz vettem az óvszert és egy csomag papír zsebkendőt. Arra nem készültem, hogy a fahatár felé…

- Mondom jobbra fordulj, azt mondta a GPS...! - intett a telefonnal a fiú az anyósülésen. - Jól van, fordulok, de így nem tudok koncentrálni! - forgatta a lány a szemeit. - Pedig nincs más dolgod, mint az utat nézd. Majd én irányítok itt melletted.