Csak sétáltam lassan a parkban céltalanul. Semmi kedvem nem volt hazamenni, és egy újabb veszekedésben részt venni. Néhány nyugodt percet szerettem volna csupán, amikor teljesen szabadon átadhatom magam a gondolataimnak. Vasárnap kora hajnal volt, így szinte teljesen üres volt a park. Néha valaki elfutott mellettem, de egyetlen pillantásra sem méltatott. Levettem a cipőmet, és hagytam, hogy a puha fű, és a friss föld simogassa a talpamat.
A fák felé vettem az irányt, és teljesen a gondolataim rabja lettem.
Valahol a park közepén járhattam, amikor egy alak az egyik padon megállásra késztetett. Valahogy nem volt ideillő ebben a korai órában drága öltönyében. Magas volt, és izmos, a haja kócos. Félig kigombolt inge engedni láttatta nap barnította bőrét. A földet nézte mereven, mozdulatlanul. Talán ébren sem volt. Mégis csak álltam bambán, és figyeltem őt. A nyár illata kúszott az orromba, miközben a férfiből áradó sötét hő lassan körbevett. Gyengültem. Belefáradtam az önsajnálatba, és abba, hogy olyan dolgokra vágytam, amiről azt hittem sosem kaphatom meg.
Itt kellett volna megállnom, de ahogy rám emelte tekintetét, nem maradt bennem semmi más, csak a vágy, az éhség, és a szükség. Persze, hogy nem véletlenül voltam itt, és ezt ő is tudta. Lehúztam nagyon lassan a bugyimat, és leültem a szemközti padra szétvetett lábakkal. Ott volt köztünk az a szikra, no meg a férjem. Nem akarta megtenni, de én nagyon is akartam. Megérintettem, sima viaszos hüvelyem. Tekintetem összekapcsoltam az övével, miközben arra gondoltam, hogy nyelve csiklóján köröz lassan.
Tudtam, hogy nem érintene gyengéden, Minden érintése határozott lenne, kemény, és egyértelműen domináns. Irányítaná a testemet, a gyönyörömet. Elképzeltem, milyen hosszú, és kemény lehet a farka, majd négy ujjamat magamba mártottam. Keményen mozgattam magamban ujjaimat, miközben csiklómon köröztem erősen. A gondolataimba kemény farka mozgott bennem, és nyelve körözött csiklómon. Hallottam a fejemben a hangját, miközben sötét ígéretek suttog, s közben a vágytól elsötétülő dühös szemét figyeltem. Nem is nyögtem, hanem felkiáltottam, ahogy az örömtől remegni kezdett az egész testem.
Gonosz mosolyra húzódott a szája, de nem mozdult. Nem fogja megadni azt, amire igazán vágyok.
Egy halk sikoly törte meg a ránk telepedő csendet, és én a hang irányába fordultam. Egy idős pár sétált át a parkon, de döbbenetükben azt hiszem mozdulni se tudtak. Nekem pedig teljesen kiment a fejemből, hogy nyilvános helyen vagyunk. Rájuk néztem, miközben kihúztam ujjaimat magamból. Visszanéztem rá még mindig várva, hogy megindul felém, de nem tette. Így lassan lenyaltam ragacsos nedvemet ujjamról, az idős párra mosolyogtam kedvesen, ahogy felszedtem a bugyimat, és elmentem. Biztos voltam abban, hogy meg fog keresni hamarosan.
Kép: Pixabay
